Details
Nothing to say, yet
Nothing to say, yet
The speaker is reflecting on their life and wanting to document their family history. They mention speaking to their brother, who is facing difficulties, and observing their child. They express a desire to do an interview and preserve their family's stories for future generations. They also talk about the village they are in and how they enjoy spending time with their parents and cooking together. Finally, they ask their parents to share stories about their grandparents and their family's heritage. Azt hiszem, hogy végre húzom az életet. Hát most próbáljuk egy kis találáskorulékát kereszíteni. Értelem. Hát először megszólaltatom az öcsémet. Aki telve bajjal, hangsúlyozom minden álljal, meg kenned a telve bajjal, eljött ide bogdánt pipenni. Bármondom, nincsen ám semmi baja. Szó betegnek érzi magát. Királyt számos éjt álltunk, ma is figyeltem a gyereket. Minden szép nőt megnézett. Akit amit a nőkre csinálcsi, annak baja nem lehet. Hát kevés arécsém. Hát hatalom, szólál bele valamit a mikrofonba, aztán beszélj meg jó apánkat, illetőrek, hogy pikernek a feletét kérdezgesd őre, ilyen messzeségben, mindahogy én tartom a mikrofont, és hát csinálom most hirtelen egy kis interjút, az által részben alándékozott magnetofonon. Tessék. Mindig tudtam azt, hogy egy szeretett bártyám, szeret nagyokat mondani. De most különösen tapasztalom, amikor komoly betegségemet, ide nézni, és jóformán gyerekbetegségnek tartja. Jaj, báj, adjam volna, ne csikarma ennyire, mennyire nagyot kedvem lenne, és mennyire szívesebbet beszélnék itt. Ezt te eltekinted, hogy nagyon jól érzem magam. Igen bájos és kedves ez a falu. Szép az az iskola, amit a bátyám létrehangotta, saját erejérrel, jelkesedésérrel, ügyfeletetérrel. És milyen jó, hogy együtt lennem ide, szüleinkkel itt elnézőgetni, elbeszélgetni. És ide a édesanyány kis kacsójával főzött, finom ételekben büskálni. Nem valóságos kórházi konyhát rendezett bele, és nincs olyan kívánossága, amit itt nem teljesítenek. Édesapám pedig mesélni nekem, mesélni, mintha még mindig gyerekek volnánk. Mesélni az életének a nagy érményeit, a katonaságot, a hadifogságot. És úgy hallgatom, mintha még mindig gyerek volnék. Most pedig megint megkérdezem őket, mert még nagyon sok minden van, amit nekik el kell mondani. És amit kicsit szeretnék, ha továbbaphatnánk, vagy a hatóbainknak, a gyerekeinknek, unokáinknak. Elsősorban az, hogy miért indultál a családunk, kik voltak a mi elődeink, nagyapáink, nagyanyáink, talajonnak a mi rakonaink. Hogyha már ők nem lesznek egyszer, akkor is megérizzék a szalagszámukra, az előadók meg az emlékezetét. Hát drága jó édesanyám, édesapám, tessék nekünk valamit mondani, és mesélni, nagyapánkról. Na most állítsd rám ezt a lehetőséget.