Giustika a hegedűről mesél

The person speaking is talking about how poorly they play the violin and how they haven't practiced since 1939. They mention that the violin broke, they got married, had children, and didn't have time to play. They talk about how the violin was moved around and their wife didn't like listening to them play. They mention other instruments they had but sold, and now they have fixed the violin and plan to practice more to improve. Borzasztóan játszik ez a pacák ezen a hegedűn. Hát nem is hozzákozom rajta. 1939-ben játszott utoljára. Azóta nem gyakorolt. Hát itt lehet várni többet tőle. Időközben eltört. Aztán megnősültem. Jöttek a gyerekek. Nem értem rá. Kenyeret kellett keresni. Aztán csak maradt-maradt mindig a hegedű. Dobáltak ide-oda. Felkevült a padlásra, a pincébe. Aztán a feleségem meg nem szerette hallgatni, hogy mindegy. Nyekerekre rajta. Persze, soha nem gyakoroltam. Volt egy tárugatóm, vagy egy irákkorom mondani. Egy clarinőtöm. Azt is eladatta velem. Maradt ez a hegedű. Azt már nem akartam, mert csak emlékem. Az anyám testvérjétől kaptam ajándékba. Aztán tegnap rászántam magam. Végül megcsináltam. Vettem enyved hozzá. Megragasztottam. Mondom is, mikor elvált az enyvezés. Elmentem az üzletbe máma, hogy vegyek áhúrt. Nem kaptam hozzá. Felraktam már egy-két újségságot. Hát most ez van. Ezt kell hallgatni. Mert még sokat gyakorolom. Akkor talán jobban fog menni.