1-éhség, jólakottság

Digestion and regulation of food intake are key processes. Hunger is the sensation that stimulates an animal to acquire food. It is caused by local and general components in the empty stomach, as well as changes in blood composition. Appetite, on the other hand, is a learned characteristic and is not periodic like hunger. Satiety is the feeling of fullness and is influenced by factors such as the mechanical and chemical effects of food in the digestive system. Thirst is also regulated by physiological processes and is triggered by dehydration and changes in fluid concentration in the body. Taste and smell play important roles in the intake and digestion of food in domestic animals, with individual preferences for different flavors. The use of certain taste and odor substances can enhance or inhibit food intake. However, the effects of odor substances on food intake are less significant in domesticated animals compared to wild animals. Az emésztés, a táplálékfelvétel szabályozása. Az emésztés folyamata a táplálékfelvétellel kezdődik. Élettani folyamatai az éjség, az étvágy és a jólakottságérzete, a takarmányfelvételt az éjségérzet előzi meg, ami az egyedet a táplálék megszerzésére ösztönzi. Az éjségérzet keletkezésének helyi, lokális, és általános komponenseit szokás megkülönböztetni. Az üres gyomor erőteljes összehúzódásokat végez, ezeket az úgynevezett éjségkontrakciókat tartjuk az éjségérzet kialakulása helyi komponensének. Az éhező állatok anyagcseréjében másfelől olyan változások jönnek létre, amelyek a vér bizonyos anyagainak mennyiségi változásával járnak együtt. A táplálékfelvételre ösztönző érzet kialakulása elsősorban a vér alacsony bűkóztartalmával, valamint szabadaminosabb és egyes lipid frakcióinak megváltozásával hozható összefüggésbe. Az éjségérzet az állat világra hozott sajátossága, időszakosan jelentkező, kínzó érzés, ami az állatot takarmányfelvételre készteti, a látási, szablási és ízlelési ingerekkel nem áll szoros kapcsolatban. Az éjségérzet elsősorban az állat energiai bíjének kielégítésére szolgál. Ezek a sajátosságai különböztetik meg az étvágy érzésétől, ami az egyedi élet során szerzett tulajdonságnak fogható fel, és szorosan összefügg az érzékeléssel kapcsolatos látás, ízlelés, szablás emlékképekkel. Az étvágy az éjséggel szemben nem időszakosan jelentkezik, és a szervezet igényeinek kielégítése érdekében az állat számára bizonyos fokú minőségi válogatást tesz lehetővé. A jólakottság érzések kialakulásában helyi tényezők játszanak szerepet, mint az emésztőcső, elsősorban a gyomor takarmány felvételt követő teltsége, a felvett takarmánynak az emésztőkészülékre gyakorolt mechanikai vagy kémiai hatása. De szerepet játszanak a szénhidrát és a lipidányak cseréváltozások, amelyek a takarmány felvételt követően jönnek létre. A jólakottság érzése az állatot a takarmány felvétel beszüntetésére készteti. A takarmányadag mennyisége, illetve annak tápanyag koncentráltsága, elsősorban energiatartalma is meghatározó tényező. A takarmányváltást követően rövidebb-hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy a megszokott energiamennyiség felvétele érdekében a takarmányfogyasztás megváltozzon. Az éjség és a jólakottság érzetét keltő változásokat a hipotalamuszban levő központok koordinálják. Ismert, hogy a hipotalamuszban a táplálékfelvétel szabályozása szempontjából két központ, a táplálékfelvételi és a jólakottsági központ van. Az éjség és a jólakottság érzet kiváltásában szerepet játszó altalános tényezők a vérplázma egyes komponenseinek glükóz, szabad aminosav, lipidfrakciók, koncentráció változásán keresztül gyakorolnak hatást az említett központokra. A takarmányfelvételt szabályozó központok ugyanakkor szoros kapcsolatban állnak más, elsősorban az ízlelési, a nyálelválasztási és a hőközponttal is. Ennek eredményeként az olyan külső tényezők, mint a takarmányíze vagy a környezeti hőmérséklet, jelentős hatást gyakorolnak a felvett takarmány mennyiségére. A szomjúságérzés A takarmányfelvételhez hasonlóan az állatok vízfelvételét is bonyolult élettani folyamatok szabályozzák. Ha a szervezet akár takarmány, akár ivóvíz formájában nem jut elegendő vízhez vagy ha jelentősebb mennyiségű folyadékot veszít, hasmenés, hányás, mérvesztés, szomjúságérzet alakul ki, ami az állatot vízfelvételre ösztönzi. A szomjazó állatszáj és karatüregének nyálkahártyája a csökkent nyáleválasztás következtében kiszárad, amit a szomjúságérzés helyi, lokális, tényezőjének tartunk. A folyadékhiányos szervezetben ugyanakkor olyan, általános jellegű változások is létrejönnek, amelyek hozzájárulnak a szomjúságérzet kialakulásához. A folyadékdeficit következtében a szervezetvízterei beszűkülnek, növekszik a testfolyadékok ozmózisos koncentrációja, aminek következtében a szövetekben az egész anyagcserét befolyásoló kolloid kémiai változások jönnek létre. Az ízlelés és a szaglás szerepe a házi állatok takarmányfelvételében, emésztésében a legtöbb házi állat esetében szerepet játszik. Az egyes házi állatfajok takarmányválogatásában betöltött szerepét tekintve ugyanakkor az ízérzékelés jelentős különbségeket mutat. A legtöbb állatfaj az ízlelés segítségével ismeri el az egyes anyagokat a táplálkozásra felhasználható szubsztanciaként. Az ízlelésen alapuló válogatás fontos szerepet játszik az egyes állatfajok különbséget taní igényeinek kielégítésében, emellett az egész emésztőkészülék működésére jelentős hatással van. Kísérletesen igazolták, hogy az állatok ugyanazokat az alapízeket édes, savanyú, keserű és sós érzékelik, mint az ember. Az állatok ízérzékelését nagyon nehéz exakt módon vizsgálni, mert minden egyes állatfaj ízérzékelése sajátos és a fajra jellemző. Helyesebb, ha az állatok esetében a négy alapízhelyet kedvelt és kevésbé kedvelt ízeket különítünk el. A legtöbb állatfaj előnyben részesíti az édes és savanykás ízeket. A borjak és a sertések például kedvelik a cukoroldatokat, noha a különböző kémiai szerkezetű cukrok ebből a szempontból nem azonos hatásfokúak. Az állatfajok zöme ugyanakkor visszautasítja a keserű ízt, a kecske viszont ezt is jól elviseli. A takarmányfelvétel kritikus időszakaiban bizonyos kedvelt ízanyagok előnyös hatást gyakorolhatnak a takarmányfogyasztása. A malacok szilárd takarmányra való szoktatása vagy a takarmányváltás könnyebben megoldható bizonyos természetes vagy mesterséges ízesítőanyagok soványtej, pörkölt árpa, tejcukor alkalmazásával. A házi állatok szaglásának szerepe a takarmány felkeresésében és válogatásában kisebb jelentőségű, mint a vadon élő állatok esetében. A házi asítás során jelentősen csökkent a szablószervek érzékenysége a takarmányok, illetve a toxikus anyagok kiválogatásának készségére. Bizonyos kedvelt illatanyagok fokozhatják a gazdasági állatok takarmányfelvételét, az undort keltő illatanyagok ugyanakkor az állatok takarmányfelvételének beszüntetését okozhatják. A takarmányfelvételfokozása érdekében javasolt kedvező illatanyagok, ánis, görögszéna alkalmazásának gyakorlati előnyeit még nem sikerült egyértelműen bizonyítani.