Zakonyi 2 zajszűrt

Egyszerűen most az apai nagyapánkról szeretnénk valamit hallani. Apai nagyapa az én édesapám nagyon szegély ember volt, patak mámára volt, egy kis mámacskája, kutyogója volt. Ott kereste a minden napi kenyerét nehéz munkával. Volt alkalmazottja, vagy maga végezte a munkát. Saját maga dolgozott egyedül. Tehát nem egy kizsákmányoló mai értelme, de ha úgy zsákmányolt az élet, akkor ezek szerint éreztek valamit jókádernak tekinthető, és nem valami kizákmányoló gyermekének, vagy pl. osztályidegennek. Ez is bizonyosan úgy van. Én róla ha emlékezem, mindig bizonyos meghatottsággal köszönöm ezt, mert azt tartom, hogy a világ egyik legjobb ember volt, annyira becsára, hogy írónk olvasni se tudott. Ó, feküdt ez a kis maló milyen patak mellett, és milyen nagy volt. A pataknak nem volt nevem, barány a Szent Lérinc határában folygazált, a községtörténelünk fél órányra. Volt az édesapámnak, Csároddi széllőhegyen, ki félhónnal nagyobb szőlőcskéje, azt is művelgette. Én is oda vártam vele, gyerek, akárhányszor. Gyomlálgattuk a szőlőt, és amikor érett ez vagy ez a gyümölcs, hát bizony élveztem annak idején. Most egy pár szót tessék mondani a nagyanyáknak, akire mi jobban emlékezünk, mert hiszen nagyapám meghalt még akkor, mielőtt mi az eszünket felfoghattuk volna, azonban a nagyanyának az szokáig élt, és őrrel mi nagyon jól emlékezünk. Milyen számozású volt tőle? Nagyapa, az én édesapám, 1910-ben húsvét, éjszakáján halt meg, rajta, néhány órai szennyedés után, még előző nap, nagy szombaton, Pécsre ment gyalogszerrel, haza is jött gyalogszerrel, megadta a húsvét is, inkább jól érte a gyalog, semmi jele nem látszott a közeli eltöltözésnek, menek történt, megtanáltuk húsvét másnak jár. Valami betegsége volt neki? Vagy mi volt a halálnak az oka? A halálnak az oka valószínű, ahogy most mondják, szép trombózis. A felesége, a borult édesanyám, az túl érte őt, kerül belül, tizennyolc évvel, meg tizenkilenc évvel, mert ő 1927-ben halt meg, tizennyolc évvel. Mik voltak a nagyanyám szülei? Takács volt az édesapja, Takács. És a nagyapám szüleik? Kik voltak és milyen foglalkozásúak? A nagyapám szülei Molnár volt. Az én nagyapám. Ugyan olyan kis vízi Molnár, mint a nagyapám? Patak Molnár volt ő is. Patak Molnár. Most még egy pár szót akkor a nagyanyáról tessék. Mikor vesztett el ő a hallását? És hogyan éltek együtt nagyapám és nagyanyám? Nagyanyám a hallását, már az én gyerekkoromban kezdte veszíteni. Én emlékszem rá, hogy tíz éves gyerek lettem, amikor tanaskozott arról, hogy zúg a füle, zúg, folytonosan zúg. Ettől kezdve aztán, annak bacára, hogy holni orvosságot hozottunk, aztán öntözgettük a fülébe, nem használt semmit. Egyre jobban gyengült a hallása, és végül már teljesen, ahogy a német mondja, vagyis teljes sütett. Milyen jó továbbánságai voltak a nagyanyámnak? A legkét közöbb jó továbbansága a jó szíre és a vonzalma az unokájhoz. Szerettek, gondoztak, hordoztak, vittek, tácsoltak őket. Melyik unokáját szerettál jobban? Hát ezt nehéz elmondani, mindegyiket. Egyszerűen egyik. Hát ezt, kedves, mi is így éreztük. Azt szerettük legjobban, ha este leülhettünk a kányháré, kinyitottuk az ajtót, a tüznek a fénye megvilágította a szobanak a sarkát, és ő mesélt nekünk tündéretről, balokról, baszalkányokról. És ezek a mesék még most a felnőtt korban is mindig megmaradnak, és talán ezeken keresztül szerettük nagyanyánkat, hogy nem működik el egy év, hogy el nem menjünk a sírjához, és ne emlékezzünk róla. Na most még tesséneünk, ahogy mondani, neki volt egy leány testvére? Leány testvére volt a Klári némi, aki meg a fán, mint főhez, anno Gacomál, Kaufmann, József vagy, vagy Bálcás nevű szobomesterhez. Hány gyereke volt ő neki, a rakonságilányt érdeklődő? Én, neki volt tuttommal három. Legidősabb volt az Anna, aztán következett a Katalin, a Katica, és a legfiatalabb volt a Mácsás. Mácsás, aki nyomdászlott, és nagyszerűen értette a mesterséjét, olyan helyesen tudott élni a falában, mint akármelyik értelmiségjebb. Kár egy hangar meghalt, hogyan segíthetne most neki? A sok útig arra hozom, meg könyvem összeállítására. Katalin hol él? Katalin tuttommal, meg a fán, él még most is. Anna elhalálozott időközben. Bálcás ment főhez? Anna főhez ment. Robi József nevű pályamunkáshoz. Ennek a fiai a József, ugyancsak József és a Feri. Nem tudom, hogy mi a foglalkozó. Ferinek a mestersége ács tanult mestersége. És aztán még egy leány is van, azt hiszem ott. Ez a József volt az, aki annak idején 920-ban vagy 921-ban Feri bácsit, Józsefet meg engem átvezetette a Jugoszlát határon? Igen, bizonyára ez a fiatalabb József. Izgalmas egy esemény volt az életednek az egyik legizgalmasabb, hogy így mondjam, cselekelete volt átszökni a határon, de sikerült is. Vollatnak ők? A demarkációs vonalon, ugye? Vollatnak ők negyesen? Úgy látom, kedves évesok, a vízlik a borra, hiszen ha jösszön vissza, már az ötödik pohárnál tartunk. Azt mondtad, hogy nem gondolod, csak öt pohárnál megengedlek. És már utolsó már tartunk. Úgy gondolom, az utolsó már tartunk. És be is fehozzuk be. Igen, mert évesanyák is már akkorban élünk, tehát a dört is be kell fehozni. Valószínűleg a lehetőség nyílik arra, hogy a közeli napokban kapok egy járművet a megyei Tamástól, itt Balanya megyéből, és akkor szeretnék végig menni ezen a területen. Mert most itt vagyok Bogádan, és vajon mikor lesz még egyszer alkalom arra, hogy édesapámmal, édesanyámmal együtt ezt megnézhessük. Ha tehát sikerül, akkor talán kedden megkapom a kocsit, abba beleülünk, elmegyünk a Baligetre, onnét azután megnézzük megyefát, itt a lakomakat. Én magam is szeretném megismerni őket, és megnézzük aztán azt a kis malmot, ahol édesapám született ugye, és ahol a gyerekkorát leélt. Tehát én nagyon kíváncsi vagyok. Bárkoly úgyhogy mondd csak be azt is, hogy milyen dátum van most végyeredményben, amikor ezt az interjút felvettük az édesapámkal. Ugyan, 1958. november 8-a van, és kin jó, aránylag enyhe idő van, ha nem is süt a nap, de azért elbírható őszi idő volt ma. És különösen nekem azért jól az volt, mert máma nem fájtott mire a gyomorom, mint tegnap. És hány éves most az édesapám? Kattis mondd be! 79-es január 22-én. És nagyon jó egészségnek körüld, jó a gyomrál, jól eszik, és már az ötödik tanár Bernaperton. Pedig elég van hat az a bor, de azért mégiscsak leírsz a gyomorlal, egy kis bárkol születi, vagy barátsági, azért ezt is leírsz. Hát, én nem tudom, hogy a tanérecsém miért szólja le a boromat, írtózatosnál belészségek között csináltuk, hogy úgy mondjam. Szülőtőkéből, nem tőkéből, hanem szülőfürdből, szerzőképpel a kártenből van egy pár tőke, és abból ezt káváltuk össze ezt a kis bort. De én úgy veszem észre, hogy az édesapámat nagyon ízlik, hogy az én tanérecsém, aki nem iszik bort, egyáltalán nem respektálja ezt, azt megértem. De nem ez a fontos, az a fontos, hogy miket. NAMASTE