Tökéletes ízqww

You sit at a table. It doesn't matter where or when or what you're wearing. Nothing else matters except the food you just tasted. The universe ceased to exist when you experienced the indescribable taste. Everything else became insignificant. The world slowed down so you could fully savor the sensation. You took a deep breath and let the taste fill your senses. It was perfect. Then came the next bite, and the next. Each one was just as magical as the first. You lost yourself in the flavors. It was like flying among the clouds, in a world you couldn't even imagine. You savored every moment. You were content. It was enough. Even if you could only have this for the rest of your life, you would still be happy. But it ended. They said you couldn't have it again, no matter how much you wanted it. It hurt. You tried to move on, telling yourself there are so many other foods in the world. But A tökéletes íz Ott ülsz egy asztalnál. Nem számít sem a hely, sem az idő, vagy hogy mi van rajtad. Nem számít semmi egyéb, csak az étel, amit épp az előbb kóstoltál meg. Tudtad miért vagy ott. Tudtad mi van körülötted. De az univerzum is megszűnt létezni, mikor az étel túl százaletted. Mikor megérezted az ízt, amit szavakkal leírni nem lehet, hirtelen jelentségtelené vált minden egyéb. Belassult a járnak. Csakhogy jobban be tud fogadni az érzést, behunter a szemet. Vettél egy mély lérekszetet. És hagytad, hogy az íz betöltse a járnak. Talán még nyögtél is hozzá egy keveset. Átértél valami tökéleteset. Aztán jött a következő falat, majd az azt követő. Elveszted mindent, hisz mind olyan volt, mint az első. Varázslatos és magában rakadó. A fellegek között repültél. Egy másik világba kerültél. Egy világban, amire nem is tudtál, csak tátosszággal álmoltál minden csodáján, hisz ilyen gyönyörűt elképzelni sem tudnál. De nem habzsoltál. Kijelözted minden pillanatát. Ön felettem lobitkoltál. Tartottad mindent, míg már nem fogyott az étel. Jól laktál. Elég volt. Beérted épp mennyire. Igazából, beérted volna ezzel akár életed végén is. Ha mást nyomáhatsz csak ezt, te akkor is boldog lettél volna végig. De elfogyott. Ennyi volt. Azt mondták, nem mehetsz többé ilyet, hiába tártad eléjük a te döntésed. Ez persze fáj. Elgondoltad, majd csak túl leszel rajta. Annyi étel van még a világon. Rengeteg fajta. Így bíztattad magad. De közben az emléket adatkoztál. Próbáltál kitartani, sokáig viszont nem tudtál. A gondod kezdődött, mikor újra éhes lettél, és megkóstoltál valami mást, de ízt nem értél. Először nem értetted mi van, majd a második felettnál megijedtél. Gyorsan keresd el valami más, vagy ebben is csak a csalódást érhezd meg, hiszen így abban sem éreztél. Helyette kapkodni köztél. Szaladtál, hadartál, csak ettél és ettél, de ízt továbbra sem éreztél. És miután már nem fért belét több, mert az ízetlen étel teljesen betöltött, ráéztél a nagy tisztukat. A tökéletes étel megrangolt, és míg olyan kedvenced is volt, kinyitod annak is szeretőséget. Feliratot Készítették a Csillagok Között