Recording_54-Bettina-PecsLIT

Az idei köztérzett napjára megjelent láncsos kötetekről rengeteg állatok vannak, akik közelülnek a kötetnek a szerződő bolygóját, amit annak foglalkoznak. Nagyon szépen köszönjük, hogy eljöttél, és nagyon örülünk, hogy itt vagy, és azért is örülünk nagyon, hogy itt kicsit mutathattuk a kötetedet, mert, hogy hát kicsit túlzásra születjük, hogy egy cincsi költő van. A legelkülönösebb értelemben cincsi költők vagyunk, mert elmondani is, elsőként kérlek, hogy kicsit erről beszéljek, hogy milyen kötődéseik is vannak a cincsek. Ugye az nyilvánosítva megtudod, hogy mert iskoltam a születés, és most már nincs semmiért az életednek, ami a fontos szakasz kötődéka, a városadó. Én szoktam szóval megszületni, mert ennek a cincsi költőségnek is különböző lett, mert sokkal voltam tovább, amikor elkezdtem publikálni, hogy nem tudom ezt a cincset születni, mert nem is születtem, és nem is itt élek. Úgyhogy a publikálni kezdtem, amikor már testtelen voltam, és én is karszony születtem. És most nem tudom ezt kifelé, de már lehet bevegyűzni ezt a széli pécsen 500 föl, pedig ez a kolossabb szállattára születte az igazoló miatt is, mint amikor iskoltam a testet. És hogy az éjszaka helyett a biztonsági állapot, ami ilyen fontos volt, az volt a véletlenül csökkentem be a gyerekezemészsáknak szóló, irodalmi szőlőképzés között. Én is tudom, hogy most kifelé, amikor vannak rá, mert a Balogabi tartott egy hírókört, és ilyen 15-16 éves közt, amikor kérdezésből bemaradtak öt évtized nap után, két héttel is megkérdezték, hogy lesz a biztonsági házban a Pécsi-Sziasztold írókartotói körének felolvasása, és elmentek rá újra, mert nagyon tetszett a biztonsági házban a nagyszínpadon a felolvasásuk, és akkor egy ilyen zárt körülbelül semkényen találtam magam. Zóbi mondta, hogy tovább, ha már így alakult, akkor maradjak. És akkor mentem a két hét múlva megint, és így a Wikipéd is felolvastam, hogy ez a biztonsági ház így költékeznek kell, és ez volt szerintem egy ilyen forduló pont, mert akkor éreztem, hogy tök jó lenne még ilyet kincszni elni, és valahány egyszerre éreztem, hogy ez egy komoly, meg fontos dolog. Valószínűleg senki nem mondta rá, hogy nem volt egy ilyen előzetesség a képzelésemről, meg ugyanaz ilyen túlrakozás, hogy az ember így jól érzi magát, és rá tudja csinálni, de akkor csak éreztem, hogy ezt komolyabban is lehet csinálni, mert jó lenne. A tétember és a szentélyek általános esélyéből is egy hülye helyi foglalkotésokat is jelentett? Ez azt jelentette, hogy... Az azt jelentette, hogy ez egy hülye hely volt, hogy ez egy hülye hely. Egy másodszor adattatok közönikre? Igen, igen, ez egy hülye hely volt. Én nem versenyt állva rám prózát kírtam, és a versenyt általában akkor is először kaptam, hogy nem jók lenne versenyt állni. Ez egy nehéz emlék volt azért, ilyen szempontból, de amúgy alapult, hogy mindenki megismerhet volna, vagy ilyen más közölet volna a környezetről szemben. Vagy nem inkább azt értem annyira jó, én meg így alig próbálkozott még, mert én meg szerintem jó. Vagy így szerintem az is lenne, mert olyan gondolkodtam ma, hogy a másodnak, vagy az emberek szemítették neki szerintem, amikor elkezdtük összetettel foglalkozni, és valami is egy ilyen fontos motivum volt, hogy szerettem volna olyan képvársat írni, mint amit nekem kezdtek akkor. Nekem az út is kínogott, de az ilyen első járni, hogy a kovácsát megteszett, és a tévében hallottam, hogy felolvas, mindenki ilyen kulturális műsorban, és az, ahogy ő beszélt a verszeiből, meg ahogy felolvasztottam, nagyon más volt, mint amit egy kicsit korábban hallottam. Úgy értettem, hogy az az már nagyon megmaradt, és az ilyenek a között megkülülülőre hűlt a főszövegét, ami egy nagyon nehéz döntés volt. Tehát már a nyolcban tettem jelent, és elkezdtem publikálni, főleg a jaktáborok, ilyen ilyen sok hívóval megismerkedtem, összebarátoztam, de túl kis színával, például nem személy-személyes kapcsolat, meg ilyen kapcsolattal, és gondolkoztam ezzel, hogy tényleg jól összehettem, és minden egyszerű is, a CPO társaságának volt egy olyan projektje, hogy fiatalabb terzőket ajánlom a folytatás terzőt, és arányosan körüljelentettek meg ezek a videók, és nem is meghazudtál, mert rászóztam, de hogy a túl kis színával a terzőkötettel meg leállt, és gondolkodom azt a számára, hogy telép, ha beszélöm, hogy írja a túlszöveget, és ugye el van egy ilyen, nekem egy ilyen nagyobb múltra visszatekintő kapcsolatásom hozzá, egy olyan nagyon sok ilyen marciféliás megkaptalásoknál. Körülbelül színféle van ennek a történetnek, például kiből lesz egy színszövegi jó történet. És akkor volt ott a Ticsi műhely, a Ticsi műhelyi múlka, és utána elköltöttél Budapesten, ugye? Mert egyetemre Budapesten jártál. Igen. Üléltem a történetet, kezdtem tanulni, is egy kis magyar szakra. Hát ha nem leszek mártva, akkor utána elmentem olyan magyar szakra. Kettőről töltött. Aztán Péternek szeretem, mert gondoltam, hogy ezt úgyis már fértem, hogy amúgy is majd fogok olvasni, mert akkor ez is az a művészek történet is a tévéből jött, mint a Tóth Krisztián, mert egy ilyen impressionista tesszőkről szóló dokument funkció, amit teljesen odalabásztott, és az úgy nagyon megmaradt, nem rossz dolgodon lehet, mert eléggé valami hasonló csinálat szerintem én is, de szerintem, hogy valamilyen párteszét azokat adtak, ugye a művészek párteszét sokkal kicsit nehéz, mert nehéz, még ugye az úgynevezett aritmusra vallgatik vissza a vangárt, kettősokat is, úgyhogy valamilyen folyik a nagyság az olyan két terület és érzetközések között. Nagyon sok szó esett, hogy a műhelyhez is, a közöttemre megint az inspiratív, aki műhelyben tevékenykedik, vagy a magányos tevékenység, amit szerintem a legtöbb ember fejében azért azért, hanem csak az implantációt ér a közöttemre, ez egy ilyen magányos dolog, és hogy a Pécsi műhelyhez is természetesen stent került tenni valamilyen műhelybe, vagy valamilyen csoportba, TNT-en, vagy a második műhelyben a PIT-kormányon voltak olyan közöttemre... A másodikban voltak ilyen kisebb csoportok, nem hiszem, a nevezett valamilyen... nem tudom, zsúzik az ennek, volt az biztosnek, voltak ilyen kisebb társaságok, és ilyen kocsmákban rendszeresen lehetett nem ilyen estekre, és akkor én nagyon ilyen kívülállónak éreztem magam, de mentem, mert valahogy én megszoktam, hogy Pécsen és Fegyelre járok ezekre, amikre el lehettem, és sokáig kívülállónak éreztem magam, és a publikálás volt az, ahol azt éreztem, hogy akkor már nem vagyok úgy egyedül. Nekem amikor elfogadták a versenynek, az jelentett egy ilyen megtalálható erőt, hogy akkor most már emiatt is kell, hogy ezt folytassam. Meg ugye szerintem nem is így élőben, de azzal, hogy figyeljük egymást, hogy ki mit csinál, mert nehéz lesz annak emiatt, hogy csinálni szerintem, hogy az ember figyelné, vagy amúgy gályozik körül a szívatalomban, hogy ez emiatt én nem érzem ezt. Igazából ezzel az emiatt nem érzem magányosnak magam. Utolsó. Gondoltam is, hogy ha majd nem kikerülnek úgy utána a második közöttemek, akkor majd arra fogom, hogy félnek a kérdőhobb figyelmet. Jó, ez meg mindegy, hogy nem történjen, mert az úttal jelenik annak, hogy a közöttek közöttet sikerült megújtani. Ugye ez egy 18-as könyv. Megkérdeztem, jó voltán. A kérdésben jó volt a fogadászatánk is, jó kritikák születtek róla. Csak páran látják ezt a borítót rendesen, és ráadóközöttek a tények, és a műanyag nyaradó cégek, tiloenkei tűnnek fel, és néhány cégként faltakalnak, zöld vagy ilyet talán, kíros-kíros falt. Csak azért emelem ki ezt a borítót, mert az új közötteknek is ráadókázni a borítót, és már érdekes tervező van, amikor a közöttek is a borító között mindenki, de mind a borítóképpen, gyűjtve egy cím, gyűjtve egy cím, az sokkal hasonlóabb, valamifajtányabb. Van egy zsolt, ahogy ilyen nyár jó kedvenc. Ez képest meg ez a kötet, ezt először is ennyi kedvenc nem állt ki, csak az egy nagyon komor könyv, nagyon fejlős könyv, ami az anyával hallgó tervezősnek a programjáig tézi el, csak fejdalagban és figyelmben ilyenfajta programokkal teremt a prezentszió. Én nagyon kíváncsi vagyok, hogy most is nagyon kíváncsi volt ez a könyvről is, hogy milyen megtartottad a fogadatot. Tehát szerinted felismerték a dolgosok, a professzionális dolgosok, hogy miért van ez a könyv? Érdekes. Tehát a másik, minden két ilyen megtötejfés és különböző kritikás van, aminek én örvöztem, hogy ez egyik, amit említettek, és vannak akik megadnának, hogy mellett van egy ilyen feltartó kanólyan zöldük lenne, vagy egy ilyen humor, és igazából én örvöztem neki, hogy egyáltalán írtak róla, mert sok irány született, és időben is, nem tudom, már néhány éven keresztül jelentek meg róla irányok. Szerintem azért, hogy összes született, hogy mit írnak, meg mennyit írnak egy könyvről, hogy amúgy milyen a születelem, és mennyire ártatlan, de az a gyakorlat az, hogy hogyan működik. Amikor a gyak még volt, akkor volt egy ilyen kokás, hogy ilyen eszményeket szerveztek, és akkor a recepciót is meghatároztak egy kicsit. Amikor reggel a kis iránykor találkoztam, akkor inkább az életem, nem gondoltam, hogy az inkább nem lesz túl figyelemben, hogy ilyen most a típikai élet. Szerintem elég intenszív volt abban az időszakban. Azóta kicsit szerintem megváltozott az, hogy működnek, megváltozott, hogy jön az intenszív tárc, és józsokat jöttem meg személyesen, de nem vehettem ilyenit előre. De igen, a krizinák, amikor megjelentek, akkor annyira erősen hatott rám, hogy az új kötet ezt akkor kezdtem el írni, úgy mint verseket, és nekem ez egy ilyen inspiráló élmény volt, hogy én nem foglalkozok rá, mert minden megjelent be a könyv, de mások beszélnek, vagy valaki azt kérdezik, hogy kell jelentenem valakit, vagy egy távolságváltó, valaki azt kérdezik, valakinek azt kérdezik, azt is a videóban is, hogy ne beszéljünk rá, hogy felbukkan bennem valamilyen humor, és ebben a biztonsági helyzetben úgy éreztem, hogy én is szeretnék még ezzel foglalkozni, és az új kötet, meg a gondolkodásoknak volt beszélgetve, és akkor írtam versetikával, a gondolkodások közöttről, meg amiket gondoltam, minden ilyet nem gondoltam azzal, hogy második kötetről befejült. Szóval szív az a gondolom, hogy tizenesoknak mennyi, de korosztályozva. Vigyázz, miért kellett ilyen sokat verni az új kötetet? Igen, 2018-ban vallják meg a srác, és 2019-ben, valamint az elsősorban, kaptam könyvhőfolyóiratókkal, a kötet majdnézként olyan gyorsan felhírtam, viszont csak állítszalakoztam a kötetre jöttem. A srácok is sokat felkapták, valahogy soskába, de eltanultam meg, mert volt először olyan élményem, hogy mit is jönnek ez a munka. Először azt gondoltam, hogy a második kötetnél már nem érhet meg meglepetésen, rögtön vagy után is volt az első kötetnél. Tehát szépen azért nem volt annyira egyszerű, meg rutin, mert persze azt gondoltam, a Covid is. Tehát játszik ebből, hogy ott az egy-két év úgy másfény, tehát... De elállt a bűvonal, azt gondoljuk, válsó felsőket írtam, 16 évtel más szövegeket is, és nem volt bennem egy olyan stress, hogy gyorsan legyen második, mert így kivágtam. Ráadául amikor már a kiadó alatt eltűntem, és elfogadták, akkor utána elhett több mint egy év, amíg én apítgattam. És már amúgy biztos, hogy szerettem volna, vagy vágták, hogy tűnjem, de én nem éreztem, és egy kérdés van, hogy saját kapcsolatban nem sikerülnek el a külső közülményeket. Mellettem, én pont azért kérdeztem, hogy visszatérjem egy kicsit a próbaíráshoz is, és akkor azokat a... Van egy ilyen nagy válasziklusom, azt is elkezdtem fújtani, illetve kaptam egy olyan kárkérést, hogy írjak, ha van rá egy esztét, és én találom ki a koncepciót, hogy mire szólják a sarokat, és ez egy kicsit a... Ez a tükendékeny megkérdés. Igen, egy ilyen világzsirozalmi... zárgatás magas, amit maga feliratkozik. És akkor így átálltam arra, hogy ilyen nagyon könnyen lesz a kérdés, így özel karaktert, és úgy elkezdtem, hogy ha már lesz a versírás, az akkor kihelyen úgy alakul. De nem is szerettem volna, hogy csak... Szerettem volna, hogy a versírás mellett, az egyik műfajokban is újra tudok aktívabban lenni, mert amikor az egész elkezdődött, akkor vegyes lett. És a... Igen, végül is, most így visszahanyagodva, én sikerteteket, hogy volt mégis csak ilyen siker, mert ilyen pályázatban indultam, és akkor eljöttem nehezést is, és akkor az egyik egy verspályázat volt, a másik ilyen novellapályázat, és úgy kezdtem... Igen, igen, igen, ezért volt... Bocsánat, ezt nem kérdeztem, hogy merre is tudsz visszaenned, hogy még arra jutottam, hogy megjeleníthetjük, és a külső engem, mert az novellapályázatnál, ő már meg volt a zsűrűben, és azért eljött, és kértem át, a zsűrű egyik tagja lautálta a pályám munkát, és azért a pályám munkámat ő lautálta volna, csak ő is elkészített, meg én elkészítem a munkából a tiákkal rólad, de azonban mondták, hogy ő lesz az, és így elmaradt, és amikor se találkoztunk... Értelmesen is, nem tudod, ez a legnagyobb bajnok. De amikor a politból is megjelent, akkor megjelentem. Először nagyon tetszett, és akkor elvettem azt, mint más barátom is, hogy ilyen helyzet, ahol tetszett, amit tetszett, és kérték, hogy hol lesz ez a politból, és igen, lehet, mindegy, van több természet, több tetszik, ilyen jó lesz, és kínálom az asztáknak a többi elsőséget. Indisztrációáztam ezt az időt, és másnap eltöltöttem, és lehettem ezt, és nagyon nyugalom, hogy ez az időm, mert úgy fog csinálni, mint egy éldányék, hogy minden egy hasonló idő. Hám... Lehetne, hogy kérdeződök valamit, mert kérdeződök valamit, mert kérdeződök valamit, mert kérdeződök valamit, mert kérdeződök valamit, mert kérdeződök valamit, mert kérdeződök valamit, mert kérdeződök valamit, mert kérdeződök valamit, mert kérdeződök valamit, mert kérdeződök valamit, mert kérdeződök valamit, mert kérdeződök valamit, mert kérdeződök valamit, és egy kocktélcseréletnyal van áll a szárájában, és egy kocktélcseréletnyal van áll a szárájában, és egy kocktélcseréletnyal van áll a szárájában, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, tehát úgy tejfény, hogy nekem azért tetszett meg, mert olyan mint egy ilyen metafóra, vagy az az író a cukrásztában, és szerintem ez is eléggé jól összefoglalja a közötteket, vagy a szint ebben a közötten. Sok egyetrikusséggel van a könyvben, azért úgy, hogy olyan sokkal, úgy, hogy olyan sokkal, úgy, hogy olyan sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, nem csak sokkal, hogy a teljesítettel mindig motiválja ezt. Miért olyan fontos neked, hogy a versenytben beszéljen a költézetről, hogy a versenytben megjelenjen a költézetről? Egyáltalán az a költőségről való gondolkodás, meg a tervekben is sokszor az összes ilyen lelesességről, amiből is a költőségről szólt, és szerintem ezzel, amiről lehet beszélni a művekkel. Nem szeretnék olyat írni, amiről valószínű, a hívekkel, vagy a nők hatákkal, vagy ilyesmi, és valahogy ezt írjuk az ide, hogy amit foglalkoztatok, hogy a művészeknek a véletben, hol van a helyen, és egyáltalán olyan múzikáról, ezek a versenyt, vagy egyáltalán keresi a párbeszédet más tervökkel is, legtöbbest. És szerintem ez egy fontos téma, költélesztelni, hogy sokat hallgató mostanában arról, hogy ilyen társadalmiak, fontos témák, és az irodalom, és hogy szerintem ez a közösség amúgy ilyen szempontból is fontos. Más megfelelődésebb, mint az állvétel egyébként. Igen, közösség, vagy társadalmiak, a törzösséget szerintem nem jelenik. Igen, nem, csak kell olyan direkt, viszont nekem az a félnél, hogy ez így ilyen, úgy tudom, mégiscsak, hogy azért fontosnak tartom ezt a témát, és ezért, igen, szerintem ha valami, vagy ha lehet valamilyen társadalmi szempontból fontos, akkor nem tudom, tehát nem ismételve olyan ügyeket, amik amúgy is valamilyen közösségek számára is felvállalható ügyek. Megfelelően önmagában a tabula leeső dolgoknak a felmerése ügyadalomban, önmagában ez egy társadalmi kérdés. A közösség, közösséget szerintem, ez az anyával való, való szemvetés, az nagyon erős, és az a második közösségben is azért tartalmaz, minthán elkevésbé hangsúlyosan, mint az elsőben, de úgy tűnik, hogy ez a téma, ha megkérdezed ezt a kérdést, ez nem a lehetőség. És utána azt gondolom, hogy erről nagyon közvetesen, de mi is nagyon fájtunk így azok közösséget ezzel. Ott gondolom, hogy ezt lehet, hogy kincsünk, nem tudom, tovú témájához, hogy kincsünk olyasmiak, amiről nem szabad beszélni, amit inkább elsegetünk, amit szeretnénk inkább nem észrevenni, vagy nem is szeretnénk, hogy egy ilyen tényszerűen bíróságban. Ugyanakkor mégsem láttam szegény kisgyerek patolóti bújstát, amikor, de én nem úgy érzek, nem tudom pontosan, hogy milyen különböző vagyok, vagy hogy amit így lehet mondani, mi rólam meg az első kötetemről, illetve ilyen szempontból, de igen, hogy nem láttam ilyen hátszáron keresztül gyerekek képviselő harcot, és hanem egy ugyanálló között vagyok, mint a között előtt, és publikálok meg, beszélgeszünk róla, vagy mikrofontra kezünkbe vagyok, vagy csak ott egy szivár helyen, és hogy szerintem ez jó, mert ilyet most járt meg a kötetről, és én rájövöződtem neki, és egyrészt róla benne jót is meg rosszat is a kötetről, és mi nyilván, mint elfelejtő kicsit akkor kell, hogy akkor, hogy most történt-e valami baj, hogy valamilyen nem csak üresokkal, de rögtön, vagy 80-es hangokból, mert ez a dolgok egyedül összesen összegyűződik, tehát nem úgy tűnt, hogy egy ilyen nem tudom, magyar állami, de azért beszélgenk az Ázsi szula szerintem, tehát a rengeteg állatú vonatból köteszünk, mint az egyik között a mutatból, de nem látod, hogy egyenesen következtem az először kötetnek a táró cipulságból, a noéból, ahol többet között ez a vágy viszont is ugye hallgattam, és ilyen talp, vagy szoktam valamit, hogy azért nem tudom, és azért el kell közelítenem, mert elég nehéz, mert tényleg kell hozzátenni. Mostanában éreztem egyáltalán egyre több mindent, mert amikor a stándort csináltam, azért az életem úgy nézett ki, hogy nagyon kínálmás szoktákban volt, mert azok a kisebb munkák, amiket lehet alkalmánként keresni, bölcsés körökben, azok előre voltak teljesen, és úgy a napom első akkiba felé kazáltatottam, hogy orvastam, értetettem, és írtam, és ilyen összengélyek is segítettek, amiket egyébként az irodalmi összengélyták volt, hogy ilyen műsztödös összengélynek beszéltek, és amikor most az elfelejtett év, és nem szükséges lenne tartani, így történtek a világban, hogy nagyon sokszor kellett újra felfedeznem, azt, milyen stratégiák kell ahhoz, hogy tudjak dolgozni. És amikor elálltak a közelnek a felkészítése volt, azt mondtam, hogy elég érdekes, és meglepődtem, hogy ilyen felolvasztottam, amikor az első beteg volt a legnagyobb, és utána a másodikat már úgy is tudom, hogy mirál van így fort, meg én írtam ezeket az elsőkét, én küldtem be a kiadóba, mindez a kezembe tartott, és aztán a felkészítésekorán, hogy le kell az aktát teljesen korolni, és ugye az egész, amit mondtam, hogy megpróbálom, hogy miért csinálják, de amikor egy-egy több dolgot kell hozzá, mondjuk félre számjukat, nem kell olvasítani. Azt javaslom, hogy olvasítalak, hogy egy kis jövőtük kapjunk át, és minden jövőt készítünk át. Sokáig keresem a kedvenc versenben a kestemő színű macskát, mire rájövök, hogy nincs ott. Szétek az anyádról szóló versek, biztos tévhő. Szeretem, ahogy nem fontosak a versek, de azért jó volna egyszer, világos összesütésben látni, ilyen szempontok alatt ján, fontos valók. Jó étvágyat kívánunk! A papírja a beszélés sört szólt, emlékeztem. Vettem a gázban, és a rácsosra gondolok. Eredetileg hájas volt, csak megváltoztattam a szímadáskor, mindegy. A lényeg a legfább, a bal is benne van. Pont, ha vettem egy gázba hájas kapusot a boltban, pedig csak a mamáért vettem egyik, és annak is több mint tíz éve. Elalvás előtt eszembe jut, hogy mégis volt valami. A másik nagymamám mesélte, hogy fiatal korában többször elvetélt. Elmesélte többször egymás után, így jegyeztem meg. Volt egy ekanéja, de a kapadások miatt nem kátutaztatta újra, csak ez akarta egy pokrót fel. Vettem a gázban, bezárom az életési ludalmat, és kinyitom azt rád a találsosság. Erdélyt velem, hogy valaki orvasson rá sedd, és látszja maga előtt elmesélni a költőnőt, ahogy ül a nagymamám kanapéján, és közben lövik belőle a vér. Nem értem, mi a bennemnek rád súg. Színes. Zsebkendőért kiálltam a kórházból a szemközti kisportba, aztán megláttam a port tetején rengeteg különböző színű csomagolásban a beszéteket, és megálltam. Elején is a zsebkendőt tettem oda, mert a csomagolásból nem lehet hang elsőt kivenni, és azt a kevés tajt így végeltem, amit a kibontásra okozott. Vegyek belőle a zsebkendő mellé. Lehet, neki már nem kell. A boltban kíváncsiak az egyszer használatos tárgyakat kapni. Tízes évvel csomagolj zsebkendők és pordelmesek között megérintem a kockához legközelebbi színes csomagolásokat, aztán vegyek vissza felé üres kézzel. Az összeset úgysem tudom kifizetni. Természetesen venni, amire szüksége van, most már árulás volna. A fiatal női víra nagyon erős. Nagyon jó szerintem ez a fajta vonulat a mai vírának. A fejem most jöjjön a pásztoránk szórán meg. A mai közpicsetben a reszikusség, a zöldeség, a magány életi és politikai dimenziói mehet a kiszolgálatottságig. És amit érdekesebb, hogy közpicsetesen, hogy olyanfajta helyzetekben is megélnek a női beszélő, szerintem valamire szokás megjelenni a mai fiatal női vírában. Sokkal szépütkezik ez a kiszolgálat. Valami sokkal eszik. Sokkal ürítkezik. Nem ismerhetem a kapukát, vagy simán vállaljam a türelményeket. Nagyon új szerintem. Egyáltalán a fejem olyan szokatlan, hogy mennyire fontos nekem, hogy itt egy nő beszél. Vagy ez fontos nekem. Fontos, hogy a borító hózsöt szín lesz. A kiskozolgálat már gyűjtött el majdnem ilyen pontokat, és ez kiemel ilyen dolgosat. És ennek örülök, hogy így ez utázzák. De nem volt az annyira tudatos, hogy türelj helyen egy ilyen hózsöt szín kötet. Az első tetején is fontos, hogy folyik ez a szín, de itt emiatt lehet fontos nekem, amikor egyszer egy író szemináriumon volt olyan élményem, hogy a szeminárium vezetője mondta, hogy a modell, amit írtam, az nem büszkedik a férfjén arra. Az volt, és ha itt szerintem van egy ilyen gát, amit nem lehet hajolni, csak hajolni lehet. Nehezen és úgy is meg kell lennie, és amit én írok, az nem működik másképp meg. Zsárjában ebből sokáig figyelszem be, hogy is vannak, hogy most mit túlírhatok, és mit nem írhatok. És amikor a Strand kritikáinál volt az egyik kritikában az a szó, hogy az abortus rosszul volgássak. És én nem is tudtam, hogy melyikre gondolhatok, és aztán láttam, hogy az, amelyikben az élet szerepel, és akkor engem az egy ilyen kulcsélmény volt, hogy azt éreztem, hogy ha nem működik, ha nem állnak vers fölött, akkor biztos, hogy nem kerülnek fel az abortus rosszok. És ezért születtek néhány olyan születem, mint most a strandban valamennyire. Igen, ezért meg is volt. És egyedül utána, ahogy írtam a versikert, számomra hozzastak a részletek, hogy a győztem, hogy a győztem, hogy a részleteken keresztül van a valóság valamit, amit szeretnénk felmutatni. És így utaztam el ezeket a szeptuális helyzeteket, hogy bekétváltsállás, meg hogy egy daválos részé jelölnék, meg ezekhez a... és a jelzettel is nem szoktam kiszűrni, hogy amúgy félsőzködök, hogy nézem, hogy milyen a haja, hogy vannak-e működtök a társ számban. És ezeket a részleteket is bemártam. Számára ült a szerkesztés, hogy az új füzurával forró resz, hogy nem hittuk-e ki a közösségből, nem a legelősen török, és annál rég akkor dolgoztam a közösségből, hogy igen, szeretnénk ezeket a nem olyan fontos, kémális részleteket. Ha kémális részleteket szeretnénk a közösségbe, lehet, hogy ennyi az, amit elmondtam. Hogy nem szeretnénk ezeket kiújtni azért már, hogy amúgy fel is jelentettél, és még ilyen csapdolóan szeretnék ilyen valahol tovább menni. Mert ez is szerintem egy úgy van, hogy ha nem valamilyen képviselő beszéletben gondolkoztatok, akkor mi az van, amit átolászolhatok? Annyira nem is én szerintem, hogy te hogyan visszajutsz a pirulnyához. Ezt azért kérdezem, mert pirulnyájában is van a kötetem, amelyet hogyha az önben egy az egyben olvas, akkor ezt megengedheted, hogy a gyermeknek megszűnt. Tehát valamilyen versenyző úgy kezdődik, hogy az az összefoglalás, hogy a következő énekelő szolgálatokra kapcsolatban George Clooney-val. És hogy írni ki egy vers, angolul is megbiztos megtalálja, és ha komolyan olvas rá, akkor ez megkötentően gyermeki, mondjuk először úgy mondom, azt gondolja, hogy te egyszer csak lézkedés, hogy én csak írom ilyet. De szerintem a dolgosokat az a végső, hogy nem megfigyek pontosan el. És akkor már az a nagy baj, hogy egyébként nem tudjuk ezt. Szerintem tudod ezt. Tehát akkor nem csak lézkedj. Nem. De nem is mondod, hogy mindent egyszerűen tanulod. Hát igen, ezzel valamiból művelünk. Nem tudom. Nem tudom. Nagyon sajnos nem válaszol. És biztos, hogy nem lehet foglalkozni. De ezt is kötetet említek, mert hiszem az Áknes, Rádás, Fulkánosok versenyt kötetet. De közben tudtam, hogy te nem elmentél, mert ezt a bejést is, ezt ilyen egy nagyon bejést tett volna. Ezt a csócsokon is tett volna. De tényleg, hogyha felolvasnál? Vagy érthetem a kérdéket. Köszönöm. Úgy viszállva is kányva nincs szám. Hát, ha ő is. De csak tíz kivatalos kamikrofiát találtam. Itt adtam fel, és jött az ötlet, hogy írok neki verset. Úgy is megjelent egy amerikai folyóidat pananoi, amit a fiatal iratalom kerekasztalon képen lehúztak, mert túl viccesek az eszembe. Emlegették a feminitáit is. Kihagytam abból a sorozatményzést, és komoly lehetőséget láttam George Clooney-ban, bármikor irodalmilag az lenne a csúcs, ha engem olvasna angolul, és elmesélhetném anyukámnak, hogy hiába kékoztál a kérdéstől, mindent megtettem, amikről a fiatal, mégha féltem is, mint leszöltés köztem, hogy sose lesz vége. Mégis csak tíz évet George Clooney is szépen megöregedett azóta, pont munkanyák, egy ideje nyugtalani, hogy nem tudom olvasni verseket, és egyáltalán értenie a szándékaimat, vagy jobban szereti a filmeket, hiszen én vagyok a földtől. Lesz a verse, amikor úgy írtam, hogy két számot hallgatták, az egyik nagy szám volt, a másiknál van még egyik szám. Egy két verset olvasok fel, és amíg gondolkodom azt gondolkodom, hogy mi legyenek azok, azért kell mondani, hogy a között az nekem sem hallgató, hogy kint az előkérdem, és akkor jól kérdik, hogy veszik, hogy majd szedik eljön. Kint lehet majd erre alkalmazni. Greenfield, Ralph Wallings fesélye 1979-ből. Ezt is lehetne szabadban mondani egy versben. Greenfield, Ralph Wallingstól. Így göldül értenek, de úgy hangzik, ha felolvasom, mint egy fegyvertörzsülés, amit a gyerekek utánhozták. Idegesítően, hülye van kifejezéssel. Egy ideje megvan nyugva, nem tetszik. Mégsem csinálva semmit. Nyugtalanít, hogy közel van hozzá így is, és újabban nyugtalanít át a konkrétumok a versenyben. Rózs a pszichológusomnál. Írtam egy verset az időből. Egyébként semmi. A pszichológusomnál felejtettem a rózsam. Vagy úgy megnéztem, ilyen formára sugorodott raktól, hogy a számhoz nyomtam. A közvételben gondolkodom, nem értem, mikor működik. De nem hiszem, hogy monolóki hallgatása, ahogyan Bókai Jantarnál olvastam, hanem telefonbeszélgetés konnaton. Amikor nem egyedül vagyok, úgy csinálom, hogy aki véletlenül hallgatja, teljesen a kényelmet nem végzett neked, de akivel telefonálok, igen. Nem fogalmazok másként. Csak a lényeges dolgokat kalkan mondom, hogy ne hívjam fel magamra a figyelmet, mint egy elős rúzsal, amiből a szemem alá is kenek.